Ma est�t�l kezdve el kell felejtenem, hogy mik azok, amik elm�ltak. �s megbecs�lni azt, ami maradt �s v�rni arra, ami j�n.

Azt hiszem, azt hiszem amikor az eg�sznek v�ge, tudod, egyszer csak visszaj�nnek �s bevillannak a dolgok. Ez pedig olyan, mint az eml�kek kaleidoszk�pja, csak visszaj�n minden, m�g ha k�zbe � nem is. Amikor megl�ttam, szerintem egy r�szem m�r abban a pillanatban tudta, hogy ez megt�rt�nhet. Nem arr�l van sz�, amit mondott, vagy amit tett. Az �rz�sr�l sz�lt, ami ezzel egy�tt j�rt, �s a legnagyobb �r�lts�g az, hogy sosem gondoltam volna, hogy egyszer ugyan�gy �rzek majd. Nem tudom, hogy �gy kellene-e. Tudtam, hogy ez a vil�g t�l gyorsan halad �s t�ls�gosan is elvak�t. De csak azt gondoltam: hogy a pokolba ker�lhet az utadba valaki, aki �gy n�z ki, mint egy angyal, amikor mosolyog? Tal�n � is tudta ezt, amikor megl�tott. Azt hiszem elvesztettem az egyens�lyom. A legrosszabb r�sze pedig nem az volt, hogy elvesz�tettem �t, hanem az, hogy elvesz�tettem �nmagamat.

Becsukom a szemeimet �s azokra a napokra gondolok, amikor nem voltam mindig egyed�l.