Mricz Zsigmond: Ady Endre napja
“Elmondom az Ady Endrvel val egyttltem perceit. Prblom rinteni legersebb emlkeimet, knny szrnnyal, mint fecske a vizet.” Mricz Zsigmond Ady Endrrl rt emlkezse 1933-ban jelent meg a Nyugatban.

Elmondom az Ady Endrvel val egyttltem perceit. Prblom rinteni legersebb emlkeimet, knny szrnnyal, mint fecske a vizet.
A mult** szzad utols vben 1899-ben beiratkoztam Debrecenben a theologira. Knyszer cselekedet volt, szegnyek voltak a szleim s rokonaim, nem tudtak seglyezni s gy nem volt ms mentsg csak a hromszzados uzus, debreceni theologus lenni.
Mikor felmentem a dknhoz, aki fekete szakllas, kegyes s okos s j ember volt, azt mondta:
– des bartom, maga nem sok marad nlunk … Mert aki beiratkozni ilyen vilgos ruhban jn, azt nem a szve hozza a theologira … Hallottam, hogy maga kltszettel szeret foglalkozni: megvallom n is szvesebben rnk szonetteket, de az let mst parancsol…
Szvembe zrtam a derk reg urat, akinek a «kltszettel val foglalkozs» a szonettrs, s lementem beiratkozs utn a kollgium el, ahol a szp szi napfnyben billegtek az ifj kollgk, vrvn a nehz kollgiumi jvt. Egyszer csak hevesen megszlal valaki:
– Ez Ady Endre.
|